Ne nézz ily’ mélyen a szemembe…
így csak a vágy jut az eszembe.
Komoly dologról esne szó,
mégis karjaidban lenne jó,
mikor dús puha szád megfeszül
és csókod újabb csókokat szül,
mikor heves, forró lehelet éri el
bőrömet, és kezed testem méri fel,
akkor az idő végleg megáll,
szaggatott lélegzetem eláll,
kifulladásig tartó küzdelemben,
a lelassuló édes lendületben
a szájat elhagyó éles sikoly helyett,
szerelmes szavakat suttogok Neked,
majd csendben fejem menedéket keres
rajtad, feledve minden bajt… csak szeress!
…
Majd évek telnek el így hangtalan,
a szív már nem verdes, boldogtalan,
és az örömittas émelyítően édes szavak,
minek fülemben nyoma sem marad,
mert talán soha nem is volt ilyen,
csak érezni akartam, hogy milyen
valakihez végre igazán tartozni,
csak szeretni, nem pedig harcolni.
Alattomos néma napok osontak el a poros
úton mellettem, éveim száma már koros,
gyermeki lelkem hagytam elillanni,
mert Neked akartam megmaradni.
Megszoktam titokzatos szótlanságod,
szokatlan konfliktust lezáró megoldásod,
de szemed csillogása már nem elég nekem.
Amit adni tudtál az a vágy, nem a szerelem.
Mindig "irigyeltem" kicsit a költőket. Már nem teszem, mert arra születni kell. Mit keresnék én az elhivatottak közt? Meg sem próbálom. És ez így van jól! Viszont sokszor érteni vélem!
VálaszTörlésEzért lehet, hogy valaha nagyon jól szavaltam. Nem én mondom, tanáraim mondták.
Szerintem is születni kell rá... ennek ellenére próbálkozom vele, mert néha kikívánkozik belőlem. :)
VálaszTörlésNe legyél túl szerény!
VálaszTörlésNekem elég, ha kiírom magamból a gondolatokat... nem használom az irodalom szabályait. Nem számolok szótagokat, nem szerkesztek verset, csak saját ritmusomra írok... már nem csak magamnak. :)
VálaszTörlésAz elején borzongtam a szerelem ködétől, a végén a valóság felismerésétől.
VálaszTörlésKöszönöm... igazán megtisztelő, hogy így gondolod.
VálaszTörlésÍrj is! Írj! Mindenkinek!
VálaszTörlésIgyekszem a kedvetekben járni! :)
VálaszTörlés