Alvás helyett...


Éjszakáim Naplója... alvás helyett szavakat firkálok...



A Leporolt aktában, régi blogomból hozok emlékeket... az Agymenésben egyperceseim és versféleségeim kapnak helyet... a Ceruzapróba, grafikáimat mutatja be... a LátványMűvészet, viszont a kortársak munkáit... Hirtelen felindulásból, a dühömet adom ki... és a hétköznapi gondolatok, ahol Crimson Velvet helyett, már Bársony Bíborka Blogol



2011. február 10., csütörtök

Mielőtt felkel a Nap...


Sötét van, de az éj feketéje még messze. Macskakövön kopog léptem magányosan, néhol visszhangot ver a kihalt csendben. Kovácsoltvas pad hívogat, századelőt idéznek a lámpák, fényei andalgó léptekre késztetnek. Megadva magam a csodának, letelepedem egy fa alatt szomorkodó padra. Árnyékában biztonságban érzem magam, elrejt a világtól. Csak az utca pompázik sárgán, hogy gyönyörködtesse szívem.
Hallgatom a semmit, a lomb susogása ébreszt merengésemből. Rád gondolok, látlak magamban és kivetítem arcod a Püspöki Palota homlokzatára. Bőrömön érzem pillantásodat. Lúdbőrzöm tőle. Dörzsölgetve csupasz karom, könnyezem…
Hiányod felemészt, a szerelem lángokkal borít. Szédülök a sok csodától, amit adni tudsz. Kínlódom. Lélekben velem vagy, de nem mellettem…

Táskám notebookot rejt, hogy mindig közelemben érezhesselek… Remegve nyitom meg leveleimet, hátha újabb vallomás vár Tőled. Késztetést érzek, hogy megírjam szenvedésem és válaszként átküldjem Neked, hogy…
…megőrjítettél, már nappal is álmodom. Látomás vagy, ami fertőz és elhatalmasodik rajtam, agyamba férkőzve átitatja gondolataim és kitúr onnan minden földi dolgot. Miattad már nevetségesnek tűnik mindaz, ami eddig éltetett…
Szerelmed enyém, de éjszakáidat mással töltöd. Fejét ő hajtja mellkasodra, leheleted őt cirógatja és ő érzi helyettem tested melegét… most is, amikor utánad sírnak szavaim.
Magadba bolondítottál. Küzdöttem ellene, de feladtam és most megadom magam Neked…

Enter nyomtam. A levél már csak bontására vár…
Az idő, csendben éjszakába fordul. A szellő hűsítőn simogat, helyébe kezed képzelem. Magányos vagyok, szükségem van Rád. Lelked már kevés. Elérhetetlen virtuális vágyban telnek napjaim, reményt nem adva a beteljesülésre… Szükségem van érintésre. Gyönyörre vágyom, illatokra, ízre… a romantika már kevés. Minden porcikám kiéhezetten szenved…

Lassú árnyék vetül elém, benne Téged véllek felfedezni. Boldogan fordulok hátra, hogy levelemre indultál utánam, de helyetted egy vonzó idegen arc mosolyog rám és tüzet kér, majd italra invitál köszönésképpen… és én Tőled felajzva felállok és megyek vele…


7 megjegyzés:

  1. Nagyon jó hozzá a képválasztás is... egyirányú út, csak épp tilos behajtani.

    VálaszTörlés
  2. A lelkem a lelkedhez ért és ott értő fülekre lelt.Köszönöm ez nagyon szép volt!Várom a folytatást!

    VálaszTörlés
  3. Nekem több dolog is kavarog agyamban az olvasottak, látottak miatt, először is de javu érzésem van a történettel kapcsolatban. A kép láttán, a történet továbbgondolásaként, beindult a szennyes fantáziám, mert a hiába egyirányú itt a szerelem, behajtani tilos. Vagy nem?

    VálaszTörlés
  4. MJ!
    Köszönöm, nem volt véletlen. :)
    -
    Anikó!
    Örülök, hogy tetszett! :)
    -
    Gina!
    Mindig örülök a látogatásodnak! :)
    -
    Apa54!
    Jól látod... vannak ilyen kapcsolatok is. :)

    VálaszTörlés